2006. január 9., hétfő

hadd segítsek!

Annyira rossz érzés a tehetetlenség, amikor látod, hogy valaki, akit kedvelsz, rossz kedvű, de nem tehetsz semmit, mert nem ismered annyira és látszik, hogy nem tőled vár segítséget. Szombaton két ilyen ember is volt. Ha valaki, aki alapvetően jókedélyű, egyszer csak beviharzik és egy szám utolsó fél percére szinte berántja a párját táncolni olyan fejjel, hogy arról messziről látszik, hogy valami nincs jól; vagy másvalaki a sarokba fordulva táncikál az egyik kedvenc zenéjére és amikor odamegy hozzá valaki, nem táncol vele (nem 100%, hogy felkérte), hanem visszafordul a sarok felé, akkor olyan baj van, ami abszolút nem az én hatásköröm, de mégis... Az ember szeretne tenni... valamit, bármit, csak jobb kedvük legyen.

20:29 | pamacska

képek :(

Basszus, olyan pocsék képek vannak rólam a szombati Lázból, hogy még... Nem elsősorban azért, mert randa vagyok rajtuk(ezt már megszoktam), hanem, mert ahogy állok, ill. vagyok, az azt mutatja, hogy az adott mozdulataim egésze volt rossz. Áááá! Franc, pedig már kezdtem volna elhinni, hogy nem is néz ki annyira hülyén, amit csinálok. Nem elég, hogy csomó figurát nem tudok rendesen, de még arra is külön figyelmet kell ezentúl fordítanom, hogy a mozdulataim szépek legyenek, boogiesak, stb.

    

15:31 | pamacska

2006. január 8., vasárnap

komment

Ezer hála és köszönet Holdcseppnek a kommnetért itt és a komment-szépítésért a másik blogon!

15:53 | pamacska

büntetés

A térdeim, a nagylábujjam és a vádlijaim eszelős fájdalommal büntetnek a tegnapi példanélküli igénybevételért. Akkor is megérte Még, ha két emberrel nem is táncoltam, akivel szerettem volna, akkor is remekül szórakoztam. És kinek kell a tökély? Az olyan unalmas. (Ezt ugye én sem hiszem?)

15:43 | pamacska

Ez a nap frenetikus volt!

Nem azért, mert végre kialhattam magam, először a héten(bár mégiscsak közre játszhatott). Hanem, mert 3 órától alig egyóra kihagyásával 11ig végigtáncoltam a napot. Na, jó ez egy kicsit erős, de legalább is tánc- és zeneközelben voltam! Háromtól ötig az osztálytáncunkat gyakoroltuk(végre a nagyteremben, ahol nincsenek oszlopok, viszont van hely!), és eljutottunk a végéig! Persze nem megy tökéletesen senkinek, de hát nem is várta el senki tőlünk. Ellenben mostmár végre látjuk a célt úgymond és azt hiszem a többiek is képesek lelkesedni. Tök jó, mert látványos, de nem olyan nehéz. Van egy páros része, ami jó, de az én két párom(dupla annyi fiú van) késett minimum egy órát. A Balázs pont a nehezebb részkor futott be, így hamar képbe került, de az Adrián jóval később, aminek valahol én ittam meg a levét. Történt ugyanis, hogy olyat tanultunk, hogy a fiú a háta mögül a lába között húzza át a lányt. Amikor ezt az Adriánnal kellett megcsinálnunk(rögtön élesbe próbálta), valamit elronthatott(, mert a Balázzsal ment), mert a hátam görbe maradt(vagy ez az én hibám lett volna?) és odacsapódott a földnek. De csinálni kellett tovább, ahogy Kornél mondaná(tesitanár): Fájva csináld! Aztán meg szinte biztos vagyok benne, hogy valaki arcon csapott a próba során. Nem emlékszem rá tisztán, de rémlik, mint egy álomkép, és éjfélkor még mindig fájt az állkapcsom, ha összezártam. A gyakorláson kívül már csak egy kérdés maradt: milyen ruhában lesznek a lányok? Mert a fiúké megvan. Kaptam és találtam is néhány használható kölcsönző-címet, már csak el kellene oda mennünk. Jó, jó, de mikor? Ezen a héten biztos nem, majd esetleg szombat délelőtt, vagy nem tom. Remélem, még időben szerzünk vmi normálisat.

Az egyetlen negatív az volt, amikor megint összebalhéztunk az Adriánnal. Pontosabban ő velem. Én ugyanis, ezt elkerülendő, direkt úgy kezdtem a mondanivalómat, hogy: "Nem azért, hogy cseszegesselek, vagy ilyesmi, de..." és minimum háromszor elmondtam közben is, ő mégis annak vette, vagy csak úgy reagálta le. A végén meg hozzátette, hogy nem is tudja, mikor hallott tőlem utoljára egy jó szót. Nos, én nem vagyok egy dícsérgetős fajta, ez igaz, mert olyankor úgy érzem, mintha azt mondanám: én jó vagyok alapból, de már te is egész jól csinálod. Ez pedig nincs így. Másrészt meg, ha dícséretet akar, hát érdemelje ki. Azért miért dícsérjem meg, ha latinos csípőforgatásokkal, meg egyebekkel csinálja a shim-shamet? Még azoknak is röhejesnek tűnik, akik nem is értenek a tánchoz. A lányok ott röhögnek rajta és azt kérdezgetik: Eeeeez micsináááááál? Sajnálom, ha az igazság fáj, de én tudom, hogy tudja normálisan is csinálni, azért szóltam, ha nem tudná, valszeg nem erőltetném magam.

A Láz egyike volt az eddigi legjobbjaimnak. Szinte az egészet végigtáncoltam. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a Lllacival gyakorolnunk kellett(és kell is még sokat). De ezen kívül is táncoltam sokat és sok jót. Péééldááuul... Felkért a VNA!!! És két lassút táncoltunk.(Az arcomról sokáig nem lehetett lekaparni a füligvigyort.) Meg többet is táncoltam a Kirillel (ráadásul, ha minden jól megy, le fog járni velem klubra, mert az ő párja nem ér rá akkor, de ő szeretne jönni). És egyáltalán jó volt az egész. Sikerült végre átadnom a kicsiknek a karácsonyi ajándékukat, és hálistennek örültek neki. És viszonylag hamar sikerült leállítanom, vagy másra hárítanom(nem tudom), a Klaudia nyavalygását az ügyben, hogy kivel szeretne nagyon-nagyon-nagyon táncolni. Ő persze finomabban fogalmazott(ezúttal), az mondta, azért említi, mert szeretne már táncolni, valakivel. Ja, peeeersze. Ettől kezdve a nyávogás helyett szimpla helyzetjelentést kaptam, ilyeneket, mint: "Hol van, hova lett? Fölment. Már megint kiment. Hazameeent." De ezeket, még ki lehetett bírni. A gyakorlás segített, de még nem eleget ahhoz, hogy megnyugodjunk. Lassan tisztul a kép egy-egy figurát illetően, hogy a technikáról ne is beszéljünk, de jóóó lesz ez. Már megvannak a valószínűleges zenék is, bár semmi sem biztos, it's under contruction. Azt mondtam már hogy felkért a VNA?!

2:04 | pamacska

2006. január 6., péntek

Schopenhauer elleni gyógymód

Az ember szorong. Ez Schopenhauer egyik fő tétele. A szorongásnak három oka van: a halál, a szabadság és isten. Nem ez a lényeg, manapság ezt már mindenki tudja. De az ellenszer sajnos mindig egyéni. Én ma megtaláltam a magamét. Nincs ahhoz fogható érzés, mint amikor szorongsz és berakod a kedvenc zenéd, és az, mintha egy ablakot nyitna a lelkeden, mintha egy hatalmas, oxigénnel teli levegőt vehetnél egy levegőtlen teremben. Ma kétszer is megtörtént velem ez a csoda. Mind a kétszer fél percen belül elkezdtem felszabadultan nevetni. Az emberek meglehetősen furcsán néztek rám, de nem zavart, boldog voltam. Már két ilyen számot tudok, ami így hat rám. Ezeket fogom ezentúl gyűjteni, nem holmi kacatokat, mert ez igazi érték.

20:25 | pamacska

napjaim fénypontjai

Másfél óra nyomorgás. Ezren voltunk egy zsúfolt, levegőtlen teremben, ahol legalább fél órig nem nyitottunk ablakot(utána már bent jobb volt a klíma, mint az előtérben :)) Az összvont klubos csapat meglehetősen nagy létszámú. Ettől függetlenül tök jó óra volt. Nekem persze nincs párom. De legalább meg tudom JÓL tanulni a figurákat, mert ilyenkor a tanár (csütörtök lévén Endre) "szabad" perceiben segít nekem. Ettől sokszor kényelmetlenül érzem magam, de ez nem az a társaság. Jó kis figcsit vettünk ma. Kár hogy nem megy valami jól. Tükör előtt kéne gyakorolni, de ma nem került rá sor, majd máskor. Most is sokat nevettünk, ami már iszonyúan rámfért. Kezdem komolyan a táncban látni az legfőbb örömforrásomat, ha nem is biztos, hogy az egyetlent(elvégre van nekem egy imádnivaló fiam), de a legfőbbet. Ha lehetne, minden napra szerveznék egy táncórát, mert azok a napjaim fénypontjai(talán még akkor is, ha nem érzem magam mindig jól rajtuk). Egy-egy jó tánc közben, akár órán is, de buliban főleg, totális katarzist lehet átélni. És lehet, hogy elfajzott vagyok, de én igenis szeretem a boogie-t. Vannak, akik szerint az csak egy állomás a swing felé, Nem mondom, hogy tudok swingelni (tudom, nem is ez a megfelelő kifejezés), de szoktam és szeretem, de nem akarnék versenyezni belőle, meg ilyenek és nem bírnék ki egy bulit csak swingelve. Nekem kell a boogie.

1:27 | pamacska

2006. január 5., csütörtök

mindenem a tánc

Hát, ez bejött. Fura is volt egy kicsit. Itthoni gondokkal, kialvatlanul indultam el itthonról(inkább húsz perccel előbb, csak menjek már). Mikor beértem, még csak én voltam az alulában, hát kimentem a suli elé, minden cél nélkül és szó szerint lézengtem, a fülemben a Poets Of The Fall lírai(, önemésztő) Beautiful Ones című számával, amit a Lllaci küldött át msnen. Végül leültem annak az izének a padkájára, amiben jó időben virágok laknak, de ilyenkor csak föld van. Totális közöny szállt meg. Néztem ki a fejemből és hallgattam a zenét. Egyszercsak valaki rámköszönt a hátam mögül. A drága jó tanárbácsi :) Hevenyészett mosoly tűnt fel az arcomon, ő boldog új évet kívánt, én viszont. Aztán bementünk, és elkezdtük(az asztalok szétpakolását az ebédlőben :)) Attól a perctől fogva, hogy először megszólalt a zene, nem lehetett lekaparni a fültől fülig vigyort a fejemről. Egy órára kikapcsoltam minden bajomat és csak a tánc volt, és ez nem afféle hűdekomolyanvesszükmagunkat dolog, elvégre szalagavatóról van szó. Nnna ezért érdemes létezni, az ilyen önfeledt pillanatokért.

14:16 | pamacska

2006. január 4., szerda

remények

Márcsak az éltet, hogy ha holnap felkelek és bevánszorgok a suliba, ott olyan ember fog várni, akivel nincs semmi bajom és neki se velem és szép meg jó zene fog szólni a magnóból és ha minden pocsék is lesz, majd a zene "elringat". Erről jut eszembe: József Attila:

Ringató

Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.

Lehet, hogy szerelme
földerül majd mással,
de azt is ringassa
 ilyen ringatással.

22:10 | pamacska

Már csak egyet kell aludni, egy napot túlélni éééééés... végre úja táncórám lesz!

15:50 | pamacska

2006. január 2., hétfő

jazz a tévében

Mostanában tök jó műsorokat találok a tévében. A múltkor volt egy Luis Armstrongról, most meg a bluesról. A nagyját fel is veszem. Mindig be van készítve egy kazetta, amire ilyesmiket vehetek. Van egy csatorna, a Mezzo, ami zenecsatorna és (szinte)minden nap este héttől és éjféltől jazz klippeket adnak. Régieket, meg újakat is. Amikor csak tudom, nézem és próbálok elcsípni régieket, olyanokat, amiket már ismerek a tánc révén. De az újak között is baromi jók vannak.

0:31 | pamacska

2005. december 31., szombat

Statisztika

Ki a manó nézte meg Csehországból, meg Kanadából? És az USA vajon a rokonság volt, vagy véletlen? Az is meglepett, hogy már 58 látogatása volt ennek az oldalnak. Szép dolog a statisztika.

3:07 | pamacska

2005. december 30., péntek

Jellemző

Megtaláltam azt a dolgot, ami (szinte) mindig felvidít, a táncot. De ha nem táncolok, sokszor rossz kedvem van, akár ok nélkül is. A megoldás egyszerű (lenne), bár nem én mondtam ki: csökkenteni kell azt az időtartamot, amikor nem táncolok. Milyen logikus. Csak sajnos emberileg lehetetlen. Tényleg kár. Ha rajtam múlna... De ugye az embernek suliba kell járni, meg a táncórák vagy bulik sincsenek olyan gyakran, de méginkább, ki tudná ezt finanszírozni? (Arról nembeszélve, hogy suliidőben hétköznap nem mehetek este bulizni) C'est la vie. (főleg az enyém)

2:41 | pamacska

2005. december 28., szerda

Linkek

Mint észrevehettétek, felraktam pár linket. Ismerkedem a lehetőségeimmel, de ha valaki szívesebben maradna meg annál a jól bevált szokásnál, hogy aki akarja, keresse meg, azaz én csak ne rakjam be linknek előzetes megkérdezés nélkül, az szóljon a másik blog kommentjén nyugodtan és én azonnal leszedem, amint olvasom. (De fel is rakok szívesen, ha van ilyen kérés egy ismerőstől =O))

2:54 | pamacska

unatkozom!!!

Tudom, hogy a tánctanároknak is jár a pihenés, meg minden, de miért csak januárban lesz újra óra?!? Halálra unom magam. Holnap(ma) lemegyek HJB-re. Valszeg megint nem fogok sokat táncolni, de legalább kimozdulok itthonról.

A múlt pénteki Lázban táncoltam egy régi ismerőssel. Jó volt, régen imádtam vele táncolni, de valami megváltozott. Talán én. Mondhatni valószínűleg. De elveszett az a bizonyos plusz... talán, ez is azt bizonyítja, hogy egyre jobban távolodom a latin táncoktól. Boogiesokkkal még eltáncolom, de hogy komolyan vegyem...

2:44 | pamacska

2005. december 26., hétfő

Somebody help me!

Ááááá. Én ehhez hülye vagyok! Próbáltam ide is szerválni kommentet, de kevés vagyok ehhez a sciber technikához. Tipikus nő vagyok, sajnálom. Valaki szánjon meeg. Léécciii. Addig jutottam, hogy regisztráltam ugyanarra a névre és jelszóra, mint előzőleg, mert azt már nem fogadta el. Plíííz!

u.i: Más téren is ráférne az új blogra némi szerkesztés, de nem szeretném senki idejét nagyon igénybevenni, mindenesetre, ha egy informatikus zseni esetleg úgy érzi, túl sok szabadideje van, segítsen nekem, hátha életképes blogot tudnánk kreálni ebből itt.

2:59 | pamacska

etikett

FIS táncetikettjében találtam néhány hasznosságot(már megint lopok, ez jellemző):

Lányoknak: Nem baj, ha a választott smink bírja a terhelést, ha leizzadsz. A legeslegfontosabb "smink" pedig úgyis a mosoly. Viseld gyakran.

A női táskák végtelen kapacitásúak. Ha buliba indulsz, a kockázatos dolgokból legyen nálad tartalék.

... ha tudod tartani a ritmust, és tudsz figyelni a partneredre egy közepes táncos is csuda dolgokat tud művelni veled. A lényeg hogy bízz benne.

 Régen azt tartották, hogy minden felkérésre igent kell mondani, a "nem" udvarias megfogalmazása az "igen, de csak egy táncra" volt. A mai liberális világban nem feltétlenül mennék ennyire messzire, szerintem ér nemet mondani. Azt viszont nem árt észben tartani, hogy a pasik alapvetően rettegnek a visszautasítástól. A gyöngébb szivűek kis eséllyel fognak másodszor is felkérni, két egymás utáni elutasítás után pedig nyugodtan leírhatsz bárkit. Ha még ezek után is próbálkozik, akkor nagyon akarhat valamit, alkalmasint nem csak táncolni. És mi van akkor, ha szeretnéd, de nem kér fel? Mostanság akár oda is mehetsz hozzá, és felkérheted te. Ha korábban volt már valamilyen kapcsolatotok, pl. órán vagy más helyeken már találkoztatok, akkor nagy kockázat nincs ezzel. Ha viszont teljesen ismeretlen, akkor jó eséllyel ijesztheted ki a cipőjéből, ugyanis a jó pasik általában a rámenős nőktől is rettegnek. Ehelyett inkább keresd a szemét, mosolyogj rá, egyszóval bátorítsd. Ha ez kevés, és mégis neked kell felkérni, talán már nem fog meglepődni annyira. És használd ki a hölgyválasz intézményét.

Fiúknak: Tisztán indulj el, és készülj fel rá, hogy le fogsz izzadni.

Nem baj, ha nincs rajtad autentikus tánccipő. Harmonizáljon a ruháddal, a sportcipő nem menő, főleg ha tarka.

Neked kell vezetni és pont. Számos fiú ezt nem teszi, ezért számos hölgy szorult rá arra, hogy megtanuljon. Ezeket rögtön meg fogod ismerni tánc közben. Pedig a vezetés még fontosabb is mint a tánctudás, mert egy zsúfolt szórakozóhelyen a bonyolultabb figurákat elég körülményes kitáncolni, viszont a gyakran használt legyegyszerűbbeket is vezetned kell. Hidd el, ha jól vezetsz, akkor nagyon hamar megjegyeznek.

Vannak, akik szerint a vezetésben megengedett a hirtelen és erőteljes rántások alkalmazása. Emlékezni biztos fognak rá, de utána valószínüleg inkább kerülni fogják a "rángatós" versenyzőket, mint örülni nekik. Szóval a figurák közötti hirtelen irányváltás kerülendő. Egyetlen hirtelen "manőver" megengedett, a amikor a partneredet egy komoly koccanástól véded. Bár egy kis koccanás még mindig jobb, mint egy nagy rántás. Előrelátással táncolj, finoman, óvatosan, és mindig tudd, hova és mibe vezeted a párod.

Sok esélyed nincs a társalgásra, ezért a keveset, ami adatott, használd ki jól. Dícsérd meg az aktuális párod, de őszintén. Valamiben biztosan különleges, hiszen ezért kérted föl, nem? Az őszintétlen, olcsó bókokkal viszont hamar beéghetsz, úgyhogy csak óvatosan. Nem kevés lány is küzd az önbizalomhiánnyal. Szinte hihetetlen mennyire kivirágoznak, ha pozitív visszajelzéseket kapnak, ezért ha a lehetőség engedi, élj ezzel gyakran.

Tied a kezdeményezés, neked kell fölkérni a hölgyeket. Lehet várni is arra, hogy egy hölgy kérjen föl, van rá példa. Alapvetően a te kezedben van a lehetőség, hogy megválaszd a helyet, az időt és a személyt a táncra, élj hát vele jól.

Ha valaki esetleg fölhördülne egy-egy részlet láttán, hogy ő ezt köszöni szépen magától is tudja, vagy ilyesmi, szabad legyen megjegyeznem, hogy ez latinosoknak íródott elsősorban, azok közül is leginkább a kicsit tapasztalatlanabbaknak.

2:42 | pamacska

név-szó-magyarázat avagy a kezdet kezdete

Először is tartozom egy cím-névmagyarázattal. Galamb,mert ez a keresztnevem jelentése. Fehér, mert ha hinnék az ilyesfajta ezoterikus blablákban, azt mondanám, hogy tánc közben, ha tényleg élvezem, ilyen színű az aurám(remélem). Meg, mert az a kedvenc színű galambom. Meghát persze, mert a picilany már foglalt név volt =O)

Gondoltam arra, hogy átmásolom az eddigi táncos posztjaimat, de megkíméllek titeket(vajon jogos a többesszám...). Csak egy rövid táncos önéletrajz: tavaly március óta táncolok. A latint két kéttel előbb kezdtem, mint a boogiet a New Yorkban. Azóta már csak boogiezom. Két és fél helyen(a N.Y.ot félnek számolom, mert nem biztos, hogy a következő félévben is járok majd oda). Bulikban fölszedtem némi lindyt meg balboát, de aki táncolt már velem olyat, tudja, hogy tényleg nem sokat. Párom nincs szeptember óta, mert az előző abbahagyta a boogiet. Nnnna, ennyi. It wasn't long, was it?

2:25 | pamacska

« Elejére | Újabbak
Napi Filozófia
„"Te vagy a táncért, nem a tánc érted, és ezt addig használd ki, amig teheted..."